1962 augusztus 7.-én született Charlesburg-ben, Quebec-ben (Kanada egyik tartománya). 7 éves volt amikor az apja észrevette, hogy mennyire vonzódik a zenéhez ezért megismertette a gitárral. Bruno nem csak gitározni és dobolni kezdett, hanem énekelni és zenét szerezni is.

A főiskolán hatszor váltott szakot mivel olyan képzést próbált találni amit igazán szeret. Azután, hogy néhány évig dolgozott egy szupermarket gyermek megőrzőjében elindította a saját karate iskoláját. Brunot régóta érdekelték Bruce Lee filmjei. Elég jó karatéssá vált és büszke volt arra, hogy megszerezte a fekete övet.

Lévén, hogy a zene volt az első szerelme, szerepelni kezdett két angol rock bandában, ezek az "Amanite"(1985) és a "Sneak preview"(1987). Aztán 1989-ben az anyanyelvén szeretett volna énekelni, ezért megalapította saját együttesé a "Pell"-t.

23 évesen elhagyta szülővárosát és Montreal-ba ment, ahol helyi bárokban lépett fel. A füstös levegő nagy pusztítást végzett a zenei akkordjaiban, ezért, hogy megmentse a hangját egy ideig sem énekelnie, sem beszélnie nem lehetett egyltalán. Ez rettenetesen fájdalmas időszak volt Brunonak aki egyébként egy nagyon beszédes ember. Egy speciális ének kurzus segített helyreállítani az "arany hangját".

Ezalatt feltűnt több televíziós műsorban és olyan híres cégeknek készített reklámokat, mint a Culinar, Pepsi és az O'keefe.

 1989-ben indult a Rock Envol versenyen és különdíjat kapott a minőségi előadására. Itt kezdték megismerni a tehetségét. Két évvel később Bruno játszott a "Vu d'en haut" című musical-ben amit a Nemzetközi Mongolfiers' Fesztiválon mutattak be.

1992-ben jelent meg első albuma a "Bruno Pelletier", ez volt az első alkalom rá, hogy megmutathassa magát, mint szövegíró, zeneszerző és énekes. Több dal vált róla híressé, a saját szerzeménye a "Tu pars" is a slágerlista élén volt, ennek ellenére a lemezből mindössze 10000 példányt adtak el.

1992 novemberében Bruno szerepet játszott Luc Plamondon és Michael Berger musical-jében a "La legende de Jimmy"-ben. Plamondon volt az aki ösztönözte Brunot, hogy csatlakozzon a rock opera stábjához, mivel teljesen el volt bűvölve a hangjátol. Ott, Quebec-ben Bruno egy színpadon énekelhetett olyan előadókkal, mint Nanette Workman,Ives Jacques és Luce Dufault, akikkel gyorsan barátságot kötött. Bruno kapta a főszerepet a teenager Jimmy-t (James Dean) játszotta, körülbelül 50 alkalommal.

1993-ban, Luc Plamondon száznál is több jelentkező meghallgatása után a "Starmania" című musical felújított változatához, végül Brunot választotta, hogy eljátsza Johnny Rokfort, a "Black Stars" banda vezérének szerepét. Ezt Bruno nem csak Quebec-ben játszotta, hanem Franciaországban is. Úgy gondolták, hogy Bruno 3 hónapig fog a "Starmania"-val dolgozni, de az alakítása olyan csodálatos volt, hogy a szerződését meghosszabbították. Összesn kb. 500 alkalommal játszotta el Johnny Rokfort szerepét. Ahogyan az "S.O.S. d'un Terrien en Detresse" című számot előadta egyszerűen fölül múlta az eredetit, Daniel Balavoine-t. Ebből maxit is kiadtak.

Az a két év amit Párizsban töltött egy gazdag életet és rengeteg színpadi élményt adott neki. Ez alatt az idő alatt készítette el második szóló albumát a "Défaire l'amour"-t. Mario Herbert, Luc Plamondon, Riccardo Cocciante és Bruno maga (mint szövegíró, zeneszerző és rendező) is részt vett az album elkészítésében. Az album nagyobb sikert aratott, mint az első lemeze, 30000 darabot adtak el belőle. Az "Ailleurs c'est comme ici" és az "En manque de toi" című dalokat folyamatosan játszotta a rádió, de a kritikusok nem voltak elragadtatva az ő új munkájától. Ez mély csalódást okozott Brunonak, akit ebben az időben a barátai próbáltak vigasztalni.

1994 nyarán felkérték őt, hogy vegyen részt a "Francofolies" fesztiválon, ami La-Rochelle (Franciaország) városában került megrendezésre és Luc Plamondonnak ajánlották. Ott Bruno előadta a híres szerző néhány dalát.

Amikor visszatért Quebec-be sokat dolgozott a tv-nél. A legjobb dalok közül 10-et énekelt a GALA de L'ADISQ-on 1995-ben, és egy jótékonysági fellépésen vett részt "Molson" központjában. Bruno óriási tapsvihart kapott, azután, hogy elénekelte a "Miserere" című dalt, melyet Pavarottinak ajánlott. (A dalt már Andrea Bocelli is felvette). Másnap az újságok lelkes előrejelzésekkel voltak tele. Az uralkodó vélemény az volt, hogy Bruno végre megtalálta a saját útját, méghozzá az operában. Rengeteg ember hívta a cd boltokat égve a vágytól, hogy szerezzen egy felvételt a dalból.

Abban az évben az elfoglalt Bruno több, mint 65 koncertet adott Quebec-ben. 1997 több sikert is hozott Brunonak, koncerteken vett részt társulva egy szimfónikus zenekarral. Fellépett nyári fesztiválokon és koncert sorozatot adott a Casino de Montrealban. Ez az ősz vált karrierje egyik legfontosabb állomásává, mivel 3. szóló albumából a "Miserere"-ből 250000 példányt adtak el (dupla-platina Kanadában). A cd egyik dala, az "Aime" 10 hétig a Le Palmares slágerlista első helyén állt. Ezen kívül Bruno megkapta a FELIX díjat az Év előadója kategóriában a GALA de L'ADISQ ünnepségen.

Sőtmitöbb Bruno szerepe, mint Michel Bergevin az "Omerta II" című tv sorozatban mérhetetlenül sikeresé tette őt Quebec-ben.

1998 januárjától augusztusig több, mint 100 koncertet adott a "Miserere" turnéján. Ez alatt az idő alatt ajánlatot kapott Luc Plamondon-tól, hogy vegyen részt az új musicaljében a "Notre Dame de Paris"-ban. Először Brunonak vissza kellett utasítania a turné miatt. De Plamondon nem mondott le róla. Miután második alkalommal is felkérték Bruno elhagyta Quebec-et Párizsért, ahol Gringoire, a költő szerepét játszotta el, és teljesen lebilincselte a közönséget gazdag és energikus hangjával.

Bruno azt mondta, hogy ez nem volt egyszerű feladat számára. Gringoire nem a főhős volt Victor Hugo regényében és Brunonak mélyen át kellett gondolnia, hogyan adja elő a szerepet. Végül úgy döntött, hogy új dimenziót ad Gringoire-nak "valahol Jim Morrison és Baudelaire között".

Amint a szerződése lejárt 1999 januárjában, Bruno visszatért Quebec-be, hogy folytassa turnéját a "Miserere"-vel márciusig. Quebec-ben is színpadra állították a "Notre Dame de Paris"-t, így abban játszott az év júniusáig.

A musical sikerétől felbuzdulva, Bruno elkezdett dolgozni egy új, a közönségnek szánt albumon. Az album 1999 őszén "D'Autres Rives" címen jött ki. A változatos dalok széles skálája és a művészi előadás a cd-n megengedte a kanadai és európai hallgatóknak, hogy valóban átkerüljenek "Más partok"-ra.

1999 december 31-én Bruno és más Quebec-i sztárok részt vettek a Millenium Koncerten Montrealban, Céline Dion tiszteletére aki szünetelteti a karrierjét, hogy családot alapíthasson.

2000 áprilisának végén, Bruno félbeszakította a "D'Autres Rives" turnéját, hogy ismét magára ölthesse a párizsi költő kosztümét. Ebben az időben, azonban, Shakespeare nyelvén játszott, hiszen a "Notre Dame de Paris" angol változata átütő sikert aratott a londoni színházakban.

2000 novemberének közepén Bruno Pelletier, Claude Rousseau-val és Gelene Mercierrel együtt egy céget alapított, melynek neve: "Productions de Champlain".

2001 márciusában kijött Bruno ötödik albuma a "Sur Scéne". Az élő fellépésből készült lemez két cd-ből áll, az egyik egy átlagos audio cd, a másik azonban egy multimedia cd, ami klippeket is tartalmaz a "Sur Scéne" koncertből. Bruno a nézőket George Dor gyönyörű szerzeményével, a "La Manic" című szerelmes dallal kápráztatja el. Az album ezen kívűl tartalmaz még duetteket Isabelle Boulay-jal, Kim Richardsonnal és Héléne Segara-val.

2001 június 12-én Bruno Pelletier aláírt egy szerződést az EASTWEST FRANCE zenei céggel, mely az AOL/TIME-WARNER egyik ága. A szerződésnek hála, Bruno megkapta azt a lehetőséget, hogy mind Kanadában, mind Franciaországban kiadja lemezeit.

2002 augusztusában Bruno nyilvánosságra hozta az első studio albumát az utóbbi három évben, ahol az énekes egy teljes kört tesz meg egy nagyszerűen előadott lemezben Brüsszelben és Montrealban. A lemezt az első maxi nyilvánosságra hozásával indították el, ez a "Je crois pourtant", egy erőteljes dal, melyet Patrice Guirao és Daniel Lavoie írt.

Az album olyan híres dalszerzők lenyűgöző dalait tartalmazza, mint Charles Aznavour, (original song), Leo Ferre (unpublished material), Marie Nimier, Jean Rouaud (Prix Concourt de litterature), Roger Tabra, Jo Bocan, Daniel és Richard Steff, Michel Artmengo, Sylvian Michel és...Bruno Pelletier! Nem kevesebb, mint huszonegy elismert dalszerző lett összevonva, hogy megcsinálják ezt az albumot, ami Quebec-ben bestseller-ré vált.

2003 őszétől Bruno folytatja koncert turnéját az 'Un monde á l'envers"-szel. Novemberben, pedig karácsonyi albumot adott ki, melynek címe "Concert de Noel", az album kb. egy hónap alatt platina lemez lett.

Az eddig is kiderülhetett számunkra, hogy Bruno elég sokoldalú, egy dologról azonban még nem esett szó. Ő a hivatalos képviselője a "Réves d'Enfants" nevű kanadai alapítványnak, mely egy szervezet, ami arra szolgál, hogy beteg gyermekek álmait váltsa valóra, illetve anyagilag támogassa a csalágjaikat.

És egy kis extra info Brunoról:

Család: anyja, Liette, apja Loran, idősebb nővére, Dominique. Van egy fia: Thierry

Eredmény: fekete öv karatéból

Utálja: Felesleges csevegést a telefonon

Félelem: rovarok

Élet filozófia: Egyenesnek, őszintének kell lenni, legyen saját véleményünk és hallgassunk másokra is.

Harcol ellene: Az igazságtalanság minden formája, állszentség, és intolerancia.

Nem szereti: az embereket akik nem tartják be a szavukat és lekezelnek másokat.

Háziállat: egy Camillus nevű golden retriver.

Kedvenc sportok: hockey, kosárlabda, csónakázás, hegymászás

A legnagyobb érdeme (Bruno szerint): őszinteség

Legrosszabb tulajdonsága (Bruno szerint): "Sosem vagyok elégedett"

Új évi fogadalma 2002-ben: Kevesebb pénzt költeni borokra...

Szereti: mozi, utazás, motorozás

Kedvenc színésznő: Susan Sarandon

Kedvenc öltözékei: denim cuccok

Specialitásai: főzés, különösen a vegetáriánus kaják

Szenvedélye: borok, saját bor pincéje van

Kedvenc könyv: Hangyák birodalma Bernard Webertől. (mostanában: Hannibal, illetve Harry Potter)